Fiume a történelemben
Rijeka Horvátország harmadik legnépesebb városa, a Kvarner-öböl partján található. Hazánkban a történelem során Fiume néven vált ismertté a város, köszönhetően annak, hogy Magyarország legnagyobb tengeri kikötője volt a város. Ennek a magyar vonatkozásnak köszönhető a nem rég alakult Fiume Barátai Egyesület is.
Fiume történelmének jellegzetessége, hogy a város a 20. században hat országhoz tartozott: Osztrák–Magyar Monarchia, Fiumei Szabadállam, Olaszország, Harmadik Birodalom, Jugoszlávia, végül Horvátország.
Fiume városának területe már az ókorban lakott volt, a Tersatto-hegy körül alakult ki egy kelta település ebben az időszakban, a várost mai nevén azonban először 1260-ban említették meg. A köztes időszakban római, bizánci, frank és szláv fennhatóság alatt volt a város mai területe.
A 13. századtól újra frank fennhatóság alatt volt Fiume, amit a krki herceg, majd III. Frigyes német-római uralkodó követett.
Fiume területe 1466-ban uralkodótól függő birodalmi város lett, majd 1599-től szabad királyi városként működött tovább.
A város fejlődése a következő időszakban indult meg, amikor a 17. században hazánkkal együtt a Habsburg Birodalom része lett.
A város virágkora a 19. század végétől kezdődött, mivel 1873-ban megkezdték a kikötő teljes átrendezését, a tengert egy 100-200 méteres sávon feltöltötték, és ekkora adták át a Budapest-Fiume vasútvonalat is.
1914-ben itt készült az Osztrák Magyar Monarchia egyik legnagyobb csatahajója. Fiumét 1918. október 27-én az új délszláv állam kapta meg, majd 1919 szeptemberében olasz szabadcsapatok szállták meg. A második világháború idején, az olasz kapituláció után, 1943 és 1945 között Fiume német megszállás alatt volt.